Nagy György lelkipásztor

A Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség lelkipásztora több mint húsz éve. Vásárosnaményban született 1974-ben, Tarpán nevelkedett az agrármérnök édesapa és a gyógyszertári asszisztens édesanya családjában. Felesége közgazdász, három gyermekük született. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végzett. Lelkipásztorként több cikluson át a Tiszántúli Református Egyházkerület Missziói Bizottságában tevékenykedett, részt vett a Hirdesd az Igét! és a Refkatedra programban, jelen volt a Csillagpont elindulásánál. Jelenleg a Zsinati Egyházstratégiai és Gyülekezetépítési Munkacsoport tagja.


Fiatalon még állatorvosnak készült, ám Isten elhívása más irányt adott az életének. Hogyan fogadta a változtatást?

A Teremtő jobban tudja, mit akar velünk, és nem feltétlenül azt, amit mi eredetileg terveztünk. „Kövessetek engem, s azt mívelem, hogy emberhalászokká teszlek titeket!” Ez az Ige erősített meg abban, hogy a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre jelentkezzem, és ettől kezdve Isten szolgálatára szánjam az életemet. Ott hamar megéreztem, az Úr tudja, mit és miért rendelt az életembe. Ha azt akarja, hogy az Igéjét hirdessem, biztosan ott számít rám.

Gyülekezeti lelkipásztori szolgálatra készült, mégpedig a szívéhez oly kedves szatmári egyházközségek szószékéről kívánt híveihez szólni. Beteljesült-e ez az álma?

Az első szolgálati helyem Penyige és Mánd lett. Megszámlálhatatlan kedves emléket őrzök abból az időből. Ott ismertem meg a feleségemet is. A szatmári emberek hite és szeretete példaértékű. Az a támogató közeg, amelyben szolgálhattam, és a kapcsolatok, amelyek akkor születtek, mind-mind formálták életemet.

Nagy György lelkipásztor Fotó: Czine Árpád

Ebben az időszakban a Szatmári Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőjeként is tevékenykedtem: számos konferenciát, tábort szerveztünk, újságot indítottunk a fiatalok lelki fejlődéséért.

Mintegy húsz éve került Mátészalkára. Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie?

A lelki tartalmon kívül mélyreható szervezési feladatokat kellett megoldanunk. Néhány esztendő múltán, 2008-ban az addigi egy mátészalkai egyházközség két önálló egységre vált szét, én a kertvárosi lelkipásztora lettem. Azóta is fáradhatatlanul építjük a közösséget. Végtelenül örülök annak, hogy a magvetést az Úr áldása kísérte. Naponta megtapasztaljuk ezt a kegyelmet.

Mit ért azon, hogy céltudatos gyülekezetet építenek?

A kezdetektől arra törekszünk, hogy az érdeklődőt lépésről lépésre kísérjük a hit útján: előbb legyen tagja a közösségnek, döntsön Krisztus mellett, váljon tanítvánnyá, majd vállaljon szolgálatot, és tegyen bizonyságot! Hatalmas ajándék, amikor valakit először hallunk tanúságot tenni, vagy látjuk megújulva visszatérni egy lelki alkalomról.

Kik segítik ebben a szolgálatban?

Mintegy negyven munkatársam van, akikért végtelenül hálás vagyok. Valamennyien odaszánt, kipróbált emberek. Az istentisztelet nálunk nem egyszerűen egy program, hanem az életünk meghatározó része, amely erőt ad a mindennapokban. Az elmúlt években több közösségi tér épült, a Kincsesház, az Égigérő közösségi ház, a Bétel-központ, amelyek kézzelfoghatóan is közelebb viszik Isten Igéjét a különböző városrészekhez. Ezekben rendszeresen zajlanak csendesnapok, képzések, kiállítások és konferenciák. A babamama körtől a nyugdíjaskörig minden korosztály megtalálja a maga alkalmait. A gyülekezet négy éve ötcsoportos óvodával és hátrányos helyzetű, roma gyermekeket segítő tanodával is bővítette a szolgálatát. Régóta dédelgettük azt az álmot, hogy óvodát indítsunk, és Isten meghallgatta az imánkat.

Miben nyilvánul meg a közösség lelki ereje?

Sokan megtapasztalhattuk ezt az áldást például a közelmúltban tartott Kertvárosi Református Napokon. Nagy Károly Zsolt sárospataki teológiai tanár tartott előadást a református kegyességről. Üzenete különösen hangsúlyos volt: reformátusként életünkkel Isten dicsőségét kell szolgálnunk, mert csak a Szentlélek vezetése által adatik megújulás és megmaradás.