Két egyhangú felmentés ellenére sem zárult le az ügy: Päivi Räsänen hetedik éve harcol azért, hogy továbbra is szabadon beszélhessen hitéből fakadó meggyőződéséről. A mérföldkőnek számító per 2025. október 30-án a Finn Legfelsőbb Bíróság elé került, miután az államügyészség fellebbezett a korábbi döntések ellen, több tízezer eurós bírságot követelve, illetve azt, hogy tiltsák be, cenzúrázzák a finn parlamenti képviselő írásait. Kritikusok szerint ez veszélyes precedenst és olyan Európát teremthet, amelyben már nem magától értetődő, hogy bárki szabadon megvallhatja vallási meggyőződését.

Új ügyész vette át az ügy irányítását, és a megfigyelők jelentős különbséget tapasztaltak az alsóbb fokú eljárásokhoz képest. Míg korábban az ügyészség közvetlenül önnek és Juhana Pohjolának, a Finn Evangélikus Missziós Egyházmegye püspökének tett fel kérdéseket teológiai meggyőződéseikről, most, a legutóbbi tárgyaláson az ügyészség teljes mértékben tartózkodott a kérdezéstől.

Be kell vallanom, csalódott voltam. Ennek a meghallgatásnak éppen az lett volna a célja, hogy elmondhassam a válaszaimat a vádakra. Felkészültem erre, ám amikor az ügyészé lett volna a szó, egyszerűen közölte, hogy nincs kérdésük. Végül csak az ügyvédem kérdezett, így rajta keresztül volt lehetőségem beszélni. Az ügyészség stratégiája az volt, hogy a meghallgatás végén nyilatkozott meg: újra elmondta az állításait és vádpontjait – köztük több olyat, amely véleményem szerint hamis. Mivel ez volt a zárószó, már nem reagálhattam. Úgy vélem, ez tudatos taktika volt. Az ügyvédek szerint ez előfordul: ha az ügyész attól tart, hogy a vádlott könnyedén megcáfolná, inkább nem kérdez. Az ügyész felhozta, hogy magam is megszavaztam a csoport elleni izgatásról szóló törvény módosítását 2011-ben. Szerinte törvényhozóként nekem is tisztában kellett volna lennem azzal, hogy az írásaim ellentétesek ezzel a jogszabállyal. Ha akkor így értettem vagy gondoltam volna, természetesen nem támogatom a törvényt. Épp ellenkezőleg, úgy gondolom, a tény, hogy magam is megszavaztam, mutatja: eszembe sem jutott írásaim jogellenessége.

Nagyon ritka, hogy a Legfelsőbb Bíróság szóbeli tárgyalást tartson. Általában csak akkor kerül sor ilyenre, ha eltérő döntést fontolgat az alsóbb fokú bíróságok ítéletéhez képest. Természetesen felmerül bennem, vajon most is erről van-e szó. Meg kell várnunk a folyamat végét, hogy kiderüljön, milyen döntést hoznak. Az ügyész ugyanakkor felhívta a figyelmet a füzet egy mondatára, amely így szól: „Az emberek közötti egyenlőség nem jelenti a szexuális magatartás egyenlőségét”, és ezt problémásnak nevezte. Úgy gondolom, bizonyos értelemben ez a lényegi kérdés. Az emberek egyenlők, de a szexualitás területén rengeteg a helytelen cselekedet. Nem gondolhatjuk úgy, hogy minden szexuális kapcsolat egyenértékű. Vegyük például a pedofíliát, a házasságtörést vagy az erőszakot. Számtalan olyan esetet tudunk mondani, amelyek elutasításában mindannyian egyetértünk.