Ismerjük a gyermekek ilyentájt gyakran elhangzó, jellemző kérdését: hányat alszunk még Mikulásig? Persze a számukra oly fontos ajándékozás ezzel nem ér véget, mert nemsokára következik a karácsony, és jön a ’Jézuska’, eredetileg a német ’Christkind’, ebből magyarosodott az előbbi megnevezésre. A december így különleges időszak, tele titokzatossággal. Azonban sok kicsi fejében összemosódik a Mikulás és a Jézuska, no meg ráadásként a Télapó, akit a kommunizmus idején a túl vallásosnak tartott előbbi kettő ellensúlyozására vezettek be szovjet mintára az óvodai, iskolai fenyőünnepségek állandó szereplőjeként. Még a gyerekdalt is átírták a kedvéért, nem is volt nehéz, mert jól rímel, a szótagszám és a dallam azonos. Az eredeti így áll a háború előtti tankönyvekben: „Kezdődik a havazás, érkezik a Mikulás!” Ebből született a ma ismert szöveg: „Hull a pelyhes, fehér hó, jöjj el, kedves Télapó!”

A legtöbb gyerek képzeletében a három ajándékozó titokzatos lény, a Mikulás, a Télapó és a Jézuska teljesen egybemosódik és összekeveredik, mi több, gyakran a felnőttek szóhasználatában is, ezért nem mindegy, mit hall ezekről a következő nemzedék a keresztyén családokban. Hiszen mindegyikük életében eljön a pillanat, amikor megtudják, hogy a Mikulás nem élő személy, hanem a felnőttek játéka. Ez a felismerés jó esetben még segít is a fejlődésükben, hiszen arra gondolhatnak, a kisgyerekek még elhiszik a Mikulás-mesét, de aki már kinőtt ebből… – ami így mintegy lépcsőfokot jelent a felnőtté válás útján.

Ugyanakkor nem várt következmények is előfordulhatnak, mert aki hívő közegben nevelkedik, esetleg a bibliai, valódi Jézus személyére is vonatkoztatja mindezt: ha az egyiknél eddig nem mondtak igazat, talán ő is ugyanilyen kitalált, kisgyerekeknek való figura… Ezzel az egyébként akár az éppen még formálódó keresztyén hitét is veszélyeztethetjük. Mi lehet a megoldás? Úgy vélem, a legjobb, ha a gyereknek az igazat mondjuk már négyéves korában is, akkor tizennégy évesen sem kell mást hallania. Ezzel nem zavarjuk össze a fejét, és a szülő szavahihetősége sem kerül veszélybe. Lényeges, hogy a gyermek nevelésében részt vevő felnőttek ebben a kérdésben egyformán beszéljenek.

Például így: karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az Úr Jézus, Isten fia eljött ebbe a világba, kisgyermekként megszületett Betlehemben. Isten annyira szerette a világot, hogy odaadta érte a legnagyobb ajándékot, az ő egyszülött Fiát. Ezért hívjuk a karácsonyt a szeretet ünnepének, ezért adunk mi is ajándékot azoknak, akiket szeretünk. A Mikulásról pedig elárulhatjuk: köztünk élő felnőttek lepik meg ilyenkor a gyerekeket, nemcsak azért öltve jelmezt, mert így izgalmasabb, hanem mert így emlékezünk meg az elsőről, az igaziról, aki hitből, szeretetből segített egy rászoruló kicsinek.