Milyen szerepet tölt be a Magyar Cserkészszövetségben?

Többféle feladatom van különböző területeken. Egyrészt a huszonéves segédtisztek képzésével foglalkozom a cserkészszövetség vezetőképzési rendszerében. Ebben a programban arra tanítjuk a fiatalokat, hogyan tudják a mozgalmon belül a nevelést minél jobban koordinálni. 2021 óta a pszichológiai munkacsoportnak is tagja vagyok. Itt lélektani témákban tartunk képzéseket a cserkészvezetőknek. Olyan területekről esik szó, mint a csoporton belüli konfliktuskezelés, a pozitív fegyelmezés, a kirekesztés megelőzése, az integráció elősegítése, a kiégés. Továbbá május óta a szövetség országos elnökségében tevékenykedem, ahol célom, hogy csapatainknak a működésükhöz és fejlődésükhöz kézzelfogható segítséget nyújtsak.

Milyen módon jelenik meg a vallás a cserkészközösségekben?

Elsősorban a saját cserkészcsapatunkból tudok példákat hozni, ahol rendszeresen imaalkalmakat tartunk. A táborainknak is állandó elemei a különböző elmélkedések, lelki programok, misék, istentiszteletek. Többször előfordul, hogy valaki elkezd járni hozzánk, nem elkötelezett hívő, de valamennyire nyitott a vallás iránt, és a cserkészetben olyan hitbeli élmények érik, amelyek által mélyül a kapcsolata Istennel.

Hogyan tudja a mozgalom fiatal tagjainak hitelesen megmutatni Isten szeretetét?

Szerintem a cserkészet egyik legnagyobb ereje a példamutatásban rejlik. Fontosnak gondolom, hogy amikor a programok során beszélgetek a gyerekekkel, őszintén valljak az Istenhez fűződő kapcsolatomról. Ugyanilyen lényegesnek érzem, hogy hiteles kép alakuljon ki bennük, ezért nyíltan beszélek a hitbéli vívódásaimról és nehézségeimről is.

Egy ideig gyermekotthonban dolgozott. Az ott töltött idő hogyan formálta a világszemléletét?

Egészen elképesztő volt az a pár hónap a gyermekotthonban. Döbbenetes szembesülni azzal, mennyire kiszolgáltatottak azok a gyerekek, és mennyire meghatározó a környezet, amelyből érkeztek. Emellett viszont azt is első kézből tapasztaltam meg, mekkora formáló erővel bír a szeretet. Egymás őszinte szeretete tényleg minden körülmények között működik, ez engem is meg erősített. Abban a házban, ahol én dolgoztam, tizenkét gyermek lakott öttől tizennyolc éves korig, és a beosztás szerint egyedül voltam velük. Hétköznap el kellett kísérni őket iskolába, tízórait csomagolni nekik, délután pedig tanulni, játszani velük.

Milyen hatással voltak a hitére a Covid-19 idején az intenzív osztályon szerzett élményei?

Megindító szembesülni az élet törékenységével. Dolgoztam sportolókkal, fiatalokkal is, akik végül nem élték túl. Sokan küzdöttek akkoriban azzal a kérdéssel, hogyan engedheti meg mindezt Isten – bennem azonban ez valahogy fel sem merült. A valóban szörnyű helyzet ellenére furcsa nyugalmat tapasztaltam: tudtam, hogy az életük itt nem ér véget. Ami pedig különösen felemelőnek bizonyult, az az emberek összefogása. Láttam, milyen hihetetlen erővel tudnak egymásnak segíteni, amikor igazán szükséges. A kórházban töltött időt egészen különleges, szinte háborús hangulatúnak éltem meg – de ebben a nehéz, feszült légkörben megjelent az összetartás, a közös küzdelem ereje is.

Most mentőtisztnek tanul – látszik, hogy erős önben a vágy, hogy segítsen és tanítson másokat. Nem megterhelő időnként ennyit adni magából?

Nem. Rettentő nehéz munka mind az intenzív osztály, mind a gyermekotthon. De nem azért, mert adni kell. Mindkét helyen szembesültem olyan tényezőkkel, amelyek megnehezítették a mindennapokat: az intenzív osztályon az egyre nagyobb felelősség, a gyermekotthonban pedig a szembesülés a rendszer hibáival, a tehetetlenség. De rengeteg olyan élmény ért mindkét helyen, amikor láttam, hogy ha adok, abból vissza is kapok. Mindez kárpótol a nehézségekért.