Hogyan kerültek a citera közelébe?

Balogh Sándor: Tizenkilenc éves koromban úgy alakult, hogy klasszikus zenei tanulmányaim mellett elkezdtem a népi furulya és citera tanulmányozását is. Ez az érdeklődés az évek alatt olyannyira kiterebélyesedett, hogy népzenei együttest is alapítottam. Sosem voltak hagyományos értelemben vett tanáraim, csak mestereim. Ilyen volt például Kanczel János híres citerás, akinek zenekarába debreceni zeneművészeti főiskolás koromban kerültem.

Rengeteg mindent ellestem tőle, akárcsak öreg mesteremtől, Tuka Zsiga bácsitól. Ők ismertették fel velem, hogy a citera több megbecsülést érdemel, mint amennyit kapni szokott. Ma citera- és népifurulya-tanár vagyok az Óbudai Népzenei Iskolában. Fontosnak tartom, hogy a hagyományos muzsika mellett a citerások új irányokba is nyissanak. Körülbelül tízezren vagyunk Magyarországon, azonban kevesektől lehet hallani egyházi citeramuzsikát. Azért is készült ez a könyv, mert reformátusként fontosnak tartom ezt a zenei hagyományt, és szeretném másokkal is megismertetni.

Kis Gergely Márton: Én olyan családban születtem, ahol a református értékek és a nemzeti identitás kéz a kézben jártak. Édesapám lelkészgyerek, édesanyám óvónő, népdalkörvezető Budakeszin. Tizenkét éves koromban, egy népzenei táborban ismerkedtem meg a hangszerrel, és tizenöt éves lehettem, amikor elkerültem Balogh Sándor kezei alá az Óbudai Népzenei Iskolába, ahol öt évig tanultam.