Márciusi hóesésben érkezünk Pápára, ahol a református egyházközség gyülekezeti központjában találkozunk a volt és jelenlegi vezetőkkel, hogy a húsvéthétfői rádiós istentisztelet apropóján jobban megismerjük a dunántúli reformátusság központjában élő közösséget. Nyolcan ülünk körbe a tágas teremben, megtartva az előírt távolságot, a maszk miatt pedig kicsit tompábban halljuk egymást.

NYITOTT ÉS BEFOGADÓ KÖZÖSSÉG

Böröczky Zoltán tiszteletbeli főgondnok elmondja, hogy az utolsó ciklusban már azért nem vállalta a jelölést, mert, ahogy ő fogalmaz, „meg kell érni arra is, hogy az ember a szolgálatot abbahagyja”. A presbitérium egykori vezetője huszonnyolc évig volt tagja a grémiumnak, és huszonegy évig vezette azt. Meglátása szerint ma a pápai gyülekezet nyitott és befogadó, a közösség tagjai pedig életükkel, beszédükkel, cselekedetükkel az Úristen dicsőségét próbálják szolgálni.

Parola Csaba kántor szintén részt vesz a beszélgetésben. Ő a közösség zenei életéért felelős, és úgy látja, jó zeneiséggel megáldott, aktív és pezsgő életű a pápai református gyülekezet. Szakács Veronika, a helyi nőszövetség vezetőhelyettese szintén csatlakozott a „kerekasztalhoz”, ő a közösséget többek között céltudatosnak és cselekvőnek látja.

Gyimóthy Lajos jelenlegi gondnok tapasztalata szerint az utóbbi hat-nyolc évben megnőtt a fluktuáció a tagok között, de ennek ellenére ő is céltudatosnak látja a közösséget, amellett, hogy igyekeznek építkezni is, ha erre lehetőségük van. Kisantal Zsuzsa hatodéves teológushallgató, óvodalelkész az Édenkert Pápai Református Óvodában. 2020 szeptembere óta vesz részt a gyülekezet életében, és bár szerinte a koronavírus-járvány eléggé megnehezíti a közösségi életet, mégis látja az apró jeleit annak, hogy a tagok szeretik egymást, figyelnek a másikra, és tartják a kapcsolatot a nehézségek ellenére is.