„Kívül harc”: járvánnyal, anyagi ellehetetlenüléssel, betegséggel és halállal; „bennem félelem”: reménytelenség, bizalmatlanság, fogyatkozó hit és közöny, és bizonyára egyre többekben türelmetlenség. „Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba…” – siratta népét Jeremiás próféta (Jer 9,21), és ebben a mostani időben közülünk is egyre többen siratják szeretteiket.

Mégis, húsvét ünnepére készülünk, Krisztusnak a halál feletti győzelmét akarjuk ünnepelni. Közben azt kérdezzük: lesz-e még valaha olyan ünnepünk, amikor félre tudjuk tenni gondjainkat, nehézségeinket, a világ baját körülöttünk, és felhőtlenül tudunk örülni az együttlétnek, a családunknak, a természet megújulásának, a templom áhítatának, az úrvacsorai közösség Istennel és egymással összekötő szentségének?

Mégse tegyük félre, ne próbáljuk meg elfelejteni azt, ami az életünk terhe, a világ baja, hanem inkább vigyük Isten színe elé! Várjuk úgy, tartsuk meg úgy az ünnepet, hogy miközben imádságban Isten elé tárjuk minden bajunkat, kérdésünket, kérésünket, engedjük neki, hogy átformálja gondolatainkat, erőt adjon csüggedt lelkünknek, megújítsa életünket! Jézus első tanítványaiban, Péterben, Jánosban, Tamásban és a halott Krisztus sírjához siető asszonyokban sem volt több reménység és erő. Személyes belső küzdelmükben az életmentő választ nem maguk találták meg, hanem ajándékként megkapták Istentől. Ez a húsvéti titok mint éltető ajándék lassan tárult fel előttük. A temetői sírbolt „nagy kövét” nem ők hengerítették el. Az életüket továbbvivő találkozásokat nem ők, hanem maga a feltámadott Úr készítette elő. A zárt ajtók megnyílhattak, és ők újra fellélegezhettek az evangélium jó hírét átélve. Idő kellett, míg eljutott a jó hír mind a tizenkét apostolhoz, újra találkozhattak az élettel, és elmondhatták: nemcsak ő él, hanem mi is.

A hit és a bizalom, amelyet bennük akkor Mesterük felébresztett, elég volt arra, hogy abba a reménytelen és hamis reményekkel teli világba új életet hozzon. Ezt a személyes, de egyben közös élményt és meggyőződést nem hallgatták el, hanem közreadták. A saját hitet és reményt közkinccsé tették. Mi kétezer év elteltével is ebből élünk, ebből élhetünk.

S ahogy ők továbbadták az örömhírt: „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!”, úgy bátoríthatjuk és erősíthetjük mi is egymást 2021 húsvétjának ünnepén. Annak ellenére is, hogy számos ajtó zárva maradt, hogy szívből várt és kívánt találkozások nem valósulhatnak meg.

Vigyük be otthonainkba a templom áhítatát! Teremtsük meg az időt, a helyet, a megfelelő körülményeket arra, hogy szeretteinkkel elolvassuk a nagypénteki és a húsvétvasárnapi evangéliumot! Ha személyesen nem lehetünk is jelen a templomban, a telekommunikációs eszközök lehetővé teszik, hogy részesüljünk az igehirdetésben és együtt imádkozzunk.

Ápoljuk és őrizzük a kapcsolatot ezen az ünnepen is a magyar református közösségen belül, hiszen minket személyesen, családban, gyülekezetben, egyházunkban, nemzetünkben, határok felett is egyben tart és őriz közös hitünk, kultúránk és történelmünk. Hamarosan újra találkozhatunk!

Imádkozva gondolunk ezen a húsvéton azokra, akik most veszteségeiket veszik számba, vigaszra várva. Könyörgünk azokért, akik kitartó munkával a gyógyításban és ápolásban, az élet rendjének fenntartásában, életeket mentve fáradoznak. Hálát adunk azokkal, akik meggyógyulhattak. A feltámadott Úrba vetjük együtt bizalmunkat, aki azt ígérte: „…mert én élek, és ti is élni fogtok.”

Áldott húsvéti ünnepet kívánunk!

2021 húsvétján

Balog Zoltán püspök és Veres Sándor főgondnok
(Dunamelléki Református Egyházkerület)

Steinbach József püspök és Nemes Pál főgondnok
(Dunántúli Református Egyházkerület)

Kató Béla püspök és Tőkés Zsolt főgondnok
(Erdélyi Református Egyházkerület)

Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok
(Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház)

Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok
(Kárpátaljai Református Egyház)

Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok
(Királyhágómelléki Református Egyházkerület)

Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok
(Szerbiai Református Keresztyén Egyház)

Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok
(Szlovákiai Református Keresztyén Egyház)

Pásztor Dániel püspök és Molnár Pál főgondnok
(Tiszáninneni Református Egyházkerület)

Fekete Károly püspök és Molnár János főgondnok
(Tiszántúli Református Egyházkerület)