Lehajtott fejjel, összetört szívvel térdelünk a sír mellett, és lassan könnyeink is elfogynak. Úr Jézus Krisztus, te látod, milyen veszteségek felett gyászolunk, mi miatt kiált, háborog a lelkünk. Gyászoljuk azokat az emberek, akiket elvesztettünk. Fáj naponta átélni a hiányukat és a tehetetlenséget, dühöt, kiszolgáltatottságot a halállal szemben. Siratjuk az idejében ki nem mondott „szeretlek”, „bocsáss meg”, „büszke vagyok rád” szavainkat. Siratjuk az elmaradt találkozásokat, hiányzó öleléseket, családi születésnapokat, boldog babaringatásokat. Várjuk a hajnalt, amikor a te halált legyőző feltámadásod utat tör a mi szívünkbe is. Segíts nekünk, hogy tekintetünket felemeljük a lepecsételt sírról, és meglássunk téged, aki ott állsz, és a kezedet nyújtod felénk!

Ámen.