Az emberi lét örök rendje, hogy a halált a temetés követi, és ez történik Jézus kereszthalála után is, amelyről a négy evangéliumban olvashatunk. Az ezzel járó teendőket sietve kellett elvégezni, mivel a páskaünnep kezdetéig nem sok idő volt hátra. A helyzetet csak nehezítette, hogy a kivégzettekre másfajta előírás vonatkozott: őket csupán elföldelték minden szertartás nélkül. Jézusra is ez várt volna, amikor az ismeretlenség homályából felbukkant egy ember, aki döntően befolyásolta az eseményeket.

Kicsoda ez az ember? A Jeruzsálemben lakó arimátiai József, aki Jézus halála után engedélyt kér Pilátustól az elhunyt eltemetésére. Miután az engedélyt megkapta, Jézus testét gyolcsba göngyölve, illatszerekkel megkenve saját üres sírboltjába helyezte el, majd azt egy kővel lezárta (Jn 19,38–42). Pilátus minden bizonnyal ismerhette, vagy legalábbis hallhatott arimátiai Józsefről, mert minden huzavona nélkül teljesítette a kérést.