A minap jelent meg legújabb köteted a válogatott verseidből.

Férjemmel, Szabó András irodalomtörténésszel együtt válogattuk a kötet anyagát. Szigorú rostálás után szedtük össze azokat a költeményeket, amelyek minden időben megállhatnak a versolvasó emberek előtt. Így majdnem ötszáz oldalt állítottunk össze az elmúlt negyvenhárom év verseiből.

A kötet címe is az egyik költeményt idézi.

A Könyörgés, márciusi hóban tavaly jelent meg a Mértékadóban, nagyon szép pécsi grafika kíséretében. Ezt a versemet az elmúlt év márciusában írtam egy régi otthoni legenda alapján. Amikor sok száz évvel ezelőtt pestisjárvány volt Pécsett, akkor – csakúgy, mint 2020, sőt, 2021 márciusában – esett a hó. A havazás után mintha elsöpörték volna a pestisjárványt. Szülővárosom lakói már előre fogadalmat tettek, hogy ha megszűnik a járvány, akkor a hátukon és a kezükben hordanak fel köveket a Kakasdombra – és valóban így épült fel a havihegyi templom. A vers könyörgés, hogy az Úr most is adja meg ezt a havazást nekünk. Azóta, sajnos, eltelt több mint tizenkét hónap, és még mindig nyakig vagyunk a járványban. Ezt a nehéz helyzetet csak sok imádsággal, munkával, amikor lehet, akkor humorral, mozgással lehet elviselni.

Fontos üzenete van a költemény végének: „Épüljön Neked hálatemplom. Nincs bennem egyéb gondolat.” Nem az szerepel itt, hogy jaj, miért hoztad ránk ezt a vírushelyzetet, hanem a hálaadás. Hogy lehet az embernek ilyen erős hitbeli ismerete?

Életem során rengetegszer voltam „halálra ítélve”. Már az is csoda volt, hogy veszélyeztetett anyám magzataként egészségesnek születtem. De később is előfordultak olyan élethelyzetek, amikor az Úristennek köszönhettem, hogy életben, egészségben megmaradtam.