„Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet.” A Nicea-konstantinápolyi Hitvallás utolsó sorát sokszor olvastam és mondtam már egyedül, valamint gyülekezettel együtt, de még mindig megremegteti a szívemet.

Szeretem az Apostoli Hitvallás megfogalmazását is: „Hiszem (…) a test feltámadását és az örök életet.” De számomra sokkal többet mond ez: „Várom…”

Várakozni lehet izgatott cselekvéssel, és lehet „csak” a készenlét feszültségével. De akár így, akár úgy tesszük, meghatározó az, amire vagy akire várunk. Így határozhatja meg a gondolkodásunkat, az életfelfogásunkat, az életutunkat, az életformánkat is az, hogy Jézus Krisztusban várjuk a feltámadást és az eljövendő örök életet.