„Mindenre van erőm…”
Több mint negyvenhárom éven át volt a mindenkori dunamelléki püspök titkárnője, sokszor nemcsak fizikai tekintetben, hanem meghallgató türelmével lelkileg is az az „előszoba”, akin keresztül az egyházvezetőkhöz eljuthattak gondjaikkal, segítségkérésükkel a presbiterek, lelkipásztorok. Március 15-én egyházunk vezetőinek munkáját segítő több évtizedes tevékenysége, diakóniai munkája és közösségépítő szolgálata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott. Tóth Gáborné Kathona Zsuzsannával, vagy ahogyan szinte mindenki hívja: Zsuzsa nénivel mozgalmas, nehézségekben és sok megtapasztalt áldásban gazdag életútjáról beszélgettünk.
Nem mindenki tudja önről, hogy teológiát végzett. Szülői örökség, családi hagyomány hatására választotta a lelkészi pályát?
Tősgyökeres református családból származom, a nagyapám a Budapest-Nagyvárad téri gyülekezet alapító presbitere volt, ott szolgált 1951-ig, a kitelepítésükig, édesapám pedig Kiskunhalason volt presbiter. Az életünkhöz tartozott, hogy minden vasárnap templomba megyünk. Édesapám volt Kiskunhalas utolsó polgármestere a háború előtt, majd utána osztályidegenné nyilvánították, elvették a diplomáját, és kitelepítettek bennünket a házunkból. Egyetlen gyermekként, akkor már igen szerény körülmények között, de nagy szeretetben neveltek a szüleim.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!