Az idősotthonok – néhány nyári hetet leszámítva – egy éve zárva vannak, a járvány meghatározza a mindennapjaikat. A bentlakók nem jöhetnek ki, a látogatók továbbra sem mehetnek be, épp ezért arra gondoltunk, hogy telefonon érdeklődünk, először a lakókat megkérdezve, hogyan készülnek az ünnepre.

ELSŐ ÚTJA A TEMPLOMBA VINNÉ

Horváthné Rigó Mária már mindkét védőoltást megkapta, semmilyen mellékhatást nem érzett, viszont azóta megnyugodott, és várja a nyitást.

– Sajnos már nagyon régen ölelhettem meg és szoríthattam magamhoz az unokámat – teszi hozzá Mária néni. Szerinte a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon látogatószobája nagy segítség, hiszen legalább láthatják egymást a szeretteivel: az üvegfallal elválasztott terem, a biztonságos találkozási lehetőség az érintést ugyan nem pótolja, mégis sokkal személyesebb, mint a telefonálás.

– Így is nagyon várom a húsvétot – mondja. Remélte, hogy mostanra már enyhítenek a szabályokon, és kimehet az idősotthonból. Hogy pontosan hogyan ünnepelhetnek odabenn, még nem tudják. A járvány miatt hónapok óta nincs személyes istentisztelet, kihangosítva tartják meg az alkalmakat, hetente háromszor. Ezeket Mária néni mindig meghallgatja a szobájában, mert, ahogy fogalmaz, ezek nélkül gyöngének és magányosnak érzi magát, viszont az igehirdetések lelkileg feltöltik, felemelik.