Peleskey Miklós Péter
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Peleskey Miklós Pétert, a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának iskolalelkészét és vallástanárát.
Debreceni születésű. Tavaly szeptember óta végzi a pécsi intézményben a fiatalok lelki nevelését. Szolgálatában kiemelt fontosságot tulajdonít a zenének, amely megszólítja, építi és gyógyítja a lelket.
Honnan jött az elhívás a lelkészi pályához?
A háttér, a család rendkívül meghatározó. Nekem gyermekkoromtól természetes volt a templomba járás és a református közeg. A hitet azonban nem lehet örökölni. Ezt igyekszem képviselni, amikor olyanokkal találkozom, akik nem ebben nevelkedtek. A belső elhívás Istentől jön. Gyermekkoromtól végzek kántori szolgálatot, amely még inkább megerősíti elkötelezettségemet. Amikor beiratkoztam a hittudományi egyetemre, arra gondoltam: ha kicsit is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a gyülekezeteink mind jobban hasonlítsanak a miskolci nyári kántorképző tanfolyamokon megtapasztalt közösségre, akkor már megérte, hogy lelkész lehetek.
Többször volt külföldön. Milyen tapasztalatokat szerzett?
Nyolc évvel ezelőtt Washingtonba, másfél éve Torontóba szólt kiküldetésem. Ez utóbbit a pandémia sajnos kettétörte. Mindkét lehetőségért nagyon hálás vagyok. A washingtoni emlékek különösen kedvesek, mert nemcsak új diplomát szereztem, hanem a távolság ellenére a mai napig megmaradt a kapcsolat az ottani gyülekezetem tagjaival.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!