Üde színfolt a Sajó partján
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajóvelezd vadregényes kis település. A Sajó folyó jobb partján nyugalom és békesség árad a helyiekre és a vendégségbe érkezőkre egyaránt. A Sajóvelezdi Református Egyházközség tagjaiból is ez a békesség árad – jó velük beszélgetni, köztük lenni. Családként határozzák meg magukat, és a különböző generációkhoz tartozó gyülekezeti tagok ennek megfelelően élik életüket, szerepüket a közösségben. Április 11-én az ő templomukból közvetít istentiszteletet a Duna Televízió, ennek kapcsán látogattuk meg őket.
Ha a sajóvelezdi gyülekezetről kérdezik, Kotó Mihálynak legelőször az építkezés jut eszébe. – Visszatekintve az elmúlt húsz-harminc évre, örökös építkezésben voltunk és vagyunk, alig volt egy-két év szünet. Fizikálisan is: az épületeink megújultak, újak jöttek létre – például a gyülekezeti termünk –, és lelkileg is: sok fiatal csatlakozott, a környező településekhez képest a presbitériumunk is fiatal – fogalmaz a gondnok.
De nem csak az elöljárók között vannak többségben az ifjabbak, az egész közösségre nézve nagyobb arányban vannak jelen az időseknél. Ez pedig egyáltalán nem szokványos jelenség – ezen a vidéken pedig különösen nem az.
KEGYELEM ÉS HŰSÉG
– Kihaló gyülekezetekről beszélünk ezt a régiót nézve – vagy legalábbis gyakran erre gondolunk. Sajóvelezd e tekintetben üde színfolt – állítja Pásztor Dániel lelkipásztor, és sietve hozzáteszi: – Ez egyáltalán nem az én érdemem. Nekem először két szó jut eszembe a gyülekezetünkről: kegyelem és hűség. Kegyelem, hogy az Isten gondoskodott rólunk, és „nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége” (Zsolt 100,5). Ez esetünkben azt jelenti, hogy a tagok többségének már a szülei is ide tartoztak, rajtuk keresztül kerültek hozzánk. Sok-sok meghallgatott imádság van amögött, hogy ők – és most már az ő gyermekeik is – itt vannak vasárnaponként.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!