Egy japán turista egyszer Ausztrália végtelennek tűnő legelőit csodálta. Feltűnt neki, hogy azon a vidéken nem használnak kerítést a birkanyájak védelmére. Megkérdezte az egyik helyi farmert, miért nincsen sehol kerítés. Nem félnek attól, hogy a birkák elcsatangolnak? A farmer így válaszolt: „Nincs szükségünk kerítésekre, mi kutakat ásunk, így a birkák nem vándorolnak el messzire.”

Ha a tradícióra gondolunk, talán a keretek, írott és íratlan szabályok, régről örökölt szokások jutnak eszünkbe. A foglalkozás a tradícióval azonban nem egyszerűen nosztalgiázás, hanem a múlt mérlegre tétele, a jelen kérdéseivel való megküzdés, ugyanakkor a jövő tervezése is.

A tradíció szó a latinból származik (tradere), és az átadásra utal. Voltaképpen a hitek és cselekvési minták átadását jelenti, azt, amit az egyik generáció a következőre hagyományoz. A tradíció folyamatosan alakul vagy változik, mégis mindig marad benne valami kapcsolat, amely a régmúlt időkhöz, elődeink elődeihez köt. Olyasmi, amit az egyik ember a másiknak stafétabotként adhat át.