„Legyen arányos az életed”

Előfizetek

Főigazgató, orvos, elismert szakmai tekintély, férj, apa, nagyapa – felsorolni is nehéz, hányféle szerepben kell helytállnia. De bármilyen formában halljuk, olvassuk a szavait, mindig végtelen türelem, kedvesség árad belőlük. Pedig a koronavírus-járvány idején még többször keresik, kérik a véleményét, és fokozott teher nehezedik a vállára. Huszonöt éve kapcsolódik a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházához.

Szenvedélyesen képviseli az intézmény és a kis páciensek ügyét, emellett pedig sok-sok egyéb, az egészségügyet előremozdító tevékenységet végez. Elhivatott gyógyító, illetve kórházvezetői munkája, valamint a Kárpát-medencében élő magyar gyermekgyógyászok közötti együttműködés fejlesztését szolgáló tevékenysége elismeréseként március 15-én Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetéssel díjazták. Velkey Györggyel, a Bethesda főigazgatójával beszélgettünk.


Honnan a sugárzó kiegyensúlyozottság – főleg most, amikor ez szerte a világban deficitnek számít?

Érdemes lenne a legközelebbi rokonaimat megkérdezni arról, hogy mindig olyan türelmes vagyok-e – azt hiszem, megoszlanának a vélemények. Várakozni például általában nehezemre esik. Az életem úgy alakult, hogy sok dolog tartott a lelkem mélyéig izgalomban, ezért rég hozzászoktam ahhoz, hogy egyszerre több tevékenység folyik körülöttem, amelyekben tudni kell váltani. Nem megy mindig könnyen, de egyre rutinosabb vagyok. Tény azonban, hogy nem könnyű mondjuk egészségpolitikairól váltva kórházi, majd szakmai vagy családi ügyekre koncentrálni. Nem könnyű egyensúlyozni, az élet nagy adománya, hogy kevés olyan feladatot kellett végeznem, amely nem esett közel a szívemhez.

Nagycsaládból származik és nagycsaládos ember – öt testvére és öt gyermeke van. A kisebb famíliába születőknek talán olyan elképzelése lehet, hogy az ilyen családokban állandó a nyüzsgés, kevés a csend, sok a nevetés, de a megoldandó feladat, gond is. Mit szeret legjobban ebben az életformában?

Most már öt unokám is van. De még korábbra visszatekintve is nagycsaládosok voltak az őseim – ez talán még a génjeimbe is beleivódott. Rengeteget köszönhetek a nagycsaládnak. Ez tulajdonképpen létforma.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!