A számítástechnikai ismeretek elsajátításának kezdetén tanárom lakonikus nyugalommal bátorított a lefagyott gép előtt: „Indítsd újra!” Kikapcsoltam a gépet, majd újraindítottam, és valóban működött. Rövid várakozás után a processzor munkába lendült, az operációs rendszer javította a hibát, a vírusirtó program ellenőrizte a merevlemezt, és a számítógép újra használhatóvá vált. Az elmúlt időszak mintha egykori iskolai gépemhez lett volna hasonló. Fokozatosan lelassult a rendszer működése.

Az „informatikusok” értették és tudták, hogy milyen vírus okozza a bajt, elkezdték az irtását: a fertőzött területek megtisztítását az egészséges partíciók védelmében. A „felhasználói oldal” elsődleges tapasztalata az volt, hogy a megszokott programok, a bevált alkalmazások, a hagyományosan használt eszközök nem működnek, sőt szinte az egész rendszer teljesen lefagy. A működésképtelenség határán, a lelassult programhasználatban az ember rádöbbent, hogy mennyire hasonló a helyzet a régi idők számítógépeinek korához, amikor örültünk, hogy egy program fut, nemhogy több is egyszerre. Aztán következett a megküzdés időszaka: megpróbáltuk az erőforrásokat koncentrálni, csak annyira terhelni az élet számítógépét, amennyire a szükség kívánta. Amikor ez sem működött igazán, akkor megpróbáltuk a kényszerített újraindítást a bekapcsológomb segítségével.

A gombot benyomtuk, a rendszer újraindul, de tele vagyunk kétségekkel: mi és hogyan lesz? Szembesülünk a veszteségekkel, a megfogyatkozásokkal. 2021 pünkösdje azonban tisztázza az élet, az egyház, a személyes „számítógép” újraindításának minden dilemmáját. „…nem azé, aki akarja, […] hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Nem a saját, „felhasználói” megoldási kísérletek, nem a professzionális programjavítások hozzák a teljes megoldást, mert kellünk hozzá mi is. Akkor indulhat újra minden, elevenedhet meg a rendszer, ha a Lélek által felvillanyozódik. Az első pünkösd örök tanítása, a tanítványok betöltekezése Szentlélekkel ma még inkább érvényes.

Együtt voltak, amikor hirtelen szélzúgás támadt, lángnyelvek jelentek meg a fejük felett. Megteltek Szentlélekkel, és különböző nyelveken kezdték hirdetni Krisztust. Ma sem működik ez másképpen. A keresztyén közösségekre sokféle nyomás nehezedik, amelyek miatt még fontosabb, hogy együtt tudjunk, akarjunk lenni. Vágynunk kell a közösségre, a gyülekezeti, a lelki testvéri együttlétre.

Nem szabad állandósulnia a távolságtartásnak, nem szabad megbéklyóznia minket a félelmeknek, a lelki robinsonságnak, hanem keresnünk kell az eklézsiai közösséget! De nemcsak a karantén miatti beidegződéseken kell felülemelkedni, hanem a nyitási eufória túlzott örömén is. Mennyi hívogató, újra kínálkozó lehetőség lesz, amelyben eddig nem volt részünk! Legyen miénk a kultúra, a társaság öröme, de ne a megszentelt idő rovására váljanak újra életünk részévé!

A Lélek kiáradásához a fizikai és online jelenléten túl a lelki jelenlétre való odaszántságunk is szükséges. Ige mellett, imádságban, nyitott szívvel, Isten Lelke által frissül fel egyházunk, telünk meg a bizonyságtétel bátorságával. Átjárhatóvá kell tenni önmagunkat, egyházunkat – nem szabad szűkülnie a keresztmetszetnek! A személyes bűnök lerakódása, a kegyes frázisok hangoztatása, a felekezeti arculatiság (arcosság), a spirituális menedzsmenti szemlélet és a konvenciók megcsontosodása akadályává lesz a Lélek iránti nyitottságnak.

Szükségünk van a felfrissülésre, hogy az áporodottság eltűnjön, és megelevenítő érzés legyen újra nagy levegőt venni. Jó lenne Lélekben és lélekben felfrissült egyházzá lenni, olyanná, ahol az Ige tisztasága, a krisztusi indulat és a másik iránti szeretet hat át minket. Kell a tűz, kell a belső lobbanékonyság, amelyet nem rejtenek sem az évtizedes meszesedések, sem az „izmusok” vékája alá. Kell a készség, a képesség, hogy meg tudjunk szólítani „más nyelven beszélőket”. Szót kellene értenünk, meg kellene találni a közös kommunikációs teret a keresztyénség határvidékeiről, diaszpórájából, az azon kívülről jövőkkel.

Az egykori gépet az egyszerre futó túl sok program, a töredezettségmentesítés elmaradása terhelte le. Szüksége volt az újraindításra. Talán nekünk is…