Zéhár és Réhi megszámlálták a jó halakat, és öt kupacba osztották. Minden halásznak jutott vagy húsz hal a nagyobbakból, és ott voltak még a kishalak is, mindenkinek két-három maréknyi. Az asszonyok elindultak a piacra, a férfiak meg leültek a hálók mellé, hogy megtisztítsák azokat. A halászat során ugyanis a moszat, a hínár beleakad a hálószemekbe, és ha nem szedik ki idejében, tönkreteszi a hálót. Egy-egy hálószem is elszakadt a halászat során, azokat ki kellett javítani, mert ami a parton csak egy kis hibának tűnik, az meghiúsíthatja a másnapi halászatot. Az apró résen keresztül először csak a kisebb halak férkőznek ki, aztán a nagyobbak és nagyobbak, míg végül üres nem lesz a háló. Fontos feladat volt hát a háló tisztítása és javítása, hogy estére, amikor megint kihajóznak a vízre, minden készen álljon.

Mindennapos foglalatosság volt ez, nap mint nap ott ültek a parton a halászok, javítgatták a hálóikat, és beszélgettek, viccelődtek, nemegyszer ugratták is egymást. Persze csak azoknak volt ilyen jó kedvük, akiknek valamirevaló fogás jutott az éjjel. Akik nem fogtak semmit, azoknak nem sok kedvük volt nevetni. Mint most Simonnak, Jóna fiának.

Réhi oldalba lökte az öccsét, és fejével a mogorva Simon felé intett, majd kajánul elvigyorodott. Zéhár arcára is kiült a kárörvendő mosoly, de gyorsan elfordította a fejét, nehogy Simon észrevegye, hogy rajta mulatnak. Mert ami igaz az igaz, nagy és erős ember volt Simon, és azt mondják, elég hirtelen természetű.

– Jó ember az – mondogatta Hawa a férjének, ha Simon szóba került. – Csak gyorsabban jár a keze, mint az esze. De Sóhám csak legyintett.

– Fura ember, annyi biztos. De nem tehet róla! Nem kapernaumi!

Ezen az apjuk megint jót nevetett, mert nem sokra becsülte azokat, akik nem az ő városában születtek. És Simon a közeli halászvárosból, Bétsaidából származott. Kapernaumi lányt vett el, így került a városba. A testvérével, Andrással halászott együtt, meg Zebedeus fiaival, de valahogy sohasem nyugodott. Azt mondják, még a Jordánon túlra is elment, hogy meghallgassa annak a fura prófétának a tanítását, aki sáskán meg mézen élt a pusztában, és megkeresztelt sokakat, ha bűnösnek vallották magukat.

– De mindegy az – legyintett Sóhám –, attól ugyan nem fognak több halat, hogy belemerítkeztek a Jordánba.

Úgy tűnt, Zéhár apjának igaza van. Mert lám, Simon semmit se fogott egész éjjel, míg Sóhám több mint száz halat kihalászott. Büszke is volt rá nagyon, szélesen vigyorgott, ahogyan a hálóit tisztogatta. Éppen oda akart szólni valamit Simonnak, amikor észrevette, hogy jön feléjük az a vándortanító, aki mostanában ott prédikált a Genezáreti-tó partján. Azt mondják, hogy Názáretből való, az ács fia, ugyanolyan egyszerű ember, mint ők maguk. Sóhám érdeklődve figyelte a közeledő Jésuát. Sokan voltak a kikötőben, ki tudja, talán tanítani is fog, és mond valami érdekeset.