Minden olyan alkalmat köszönök neked, Uram, amikor a templom üressége egyszer csak megtelik a te dicséreteddel! Tele van a szívem hálával minden olyan pillanatért, amikor az élettelen oszlopok a téged magasztalók énekét visszhangozzák. Amikor jelenlétedben találkozik egymással a tekintetünk, összenézünk, talán szeretetteljesen el is mosolyodunk, mert ugyanazt érezzük a szívünkben: a te közelséged oly igen jó nékünk! Micsoda erő van abban, amikor gyülekezetként, egy akarattal térdelünk előtted, és együtt tesszük le terheinket, hogy utána – megkönnyebbülve – együtt is vigyük azokat tovább! Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk, és ezért bízhatunk egymásban, tudva, hogy örömeink, vágyaink, aggodalmaink vagy félelmeink jó helyen vannak a testvérek közösségében! Ámen.