„Megdöbbenésünknek adunk hangot azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek a társadalmi nem, a gender szerepének felértékelését, a születési nem leértékelését, illetve a kettő szembeállítását tűzik zászlójukra” – áll a Professzorok Batthyány Körének nemrég nyilvánosságra hozott állásfoglalásában. A konzervatív világnézetű, keresztény/keresztyén hitű tekintélyes tudósok társasága a Magyar Országgyűlés nagy többsége által elfogadott pedofilellenes, gyermekvédelmi törvény ellen indult, szinte példátlan nemzetközi politikai és médiabeli támadásra reagált.

Szerintük természetes, hogy toleranciával tartozunk az alternatív szexuális szerepeket követő emberekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk elfogadhatatlannak azt a számos országban tervezett – sőt egyes helyeken már megvalósított – gyakorlatot, hogy politikai, mindenekelőtt LMBTQ-csoportok gyerekek körében ismertessék és reklámozzák a homoszexualitás, a transzgender identitás és más, nem tipikus szexuális orientációk „korszerűségét” és „progresszivitását”.

Az Európai Unió (EU) vezetői – közöttük az Európai Bizottság hétgyermekes, kereszténydemokrata elnöke, Ursula von der Leyen – szégyenletesnek nevezték a magyar gyermekvédelmi törvényt, mondván, hogy az a szexuális irányultság alapján diszkriminál, és szembemegy az EU alapvető értékeivel, mivel a tizennyolc év alatti fiatalok számára tilt minden információátadást a melegekkel és a leszbikusokkal kapcsolatban. A magyar kormány szerint viszont a törvény – amely megtiltja a gyermekekre irányuló bármely szexuális tartalmú propagandát az óvodákban, az iskolákban és a gyermekek számára elérhető médiában – az Európai Unió Alapjogi Chartáján nyugszik.

Nagyon szomorú, de legalább ennyire jellemző korunk szellemi és erkölcsi állapotára ez a vita, amely súlyos ideológiai, politikai konfliktussá fajult. Ahogy legutóbbi cikkemben (Nincs hová hátrálnunk, Reformátusok Lapja, június 6.) írtam, immár Európában is a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Miközben az EU vezetői foggal-körömmel védik a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI) személyek emberi jogait, és támogatják a rájuk hivatkozó szélsőséges mozgalom abnormális genderideológiáját és már a gyerekeket is megcélzó agresszív propagandáját, addig egy szót sem szólnak a keresztyének emberi jogainak védelméről.

Ennek a kettős mércének és képmutató viselkedésnek legfrissebb példája, hogy a névleg kereszténydemokrata Von der Leyen vezette brüsszeli bürokrácia a gyermekvédelmi törvény elfogadása miatt késlelteti a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alapról szóló megállapodás aláírását a magyar kormánnyal, holott az elnök már júniusban időpontot kért budapesti látogatására.

A magyar törvények nem diszkriminálják a felnőtt korú emberek szexuális viselkedését, mert az – legyen bármilyen – az intim szféra szabadságához tartozik. Mi, reformátusok viszont ragaszkodunk hitünkhöz és a bibliai tanításhoz, amely szerint Isten az általa férfiúvá és asszonnyá teremtett első emberpárt megáldotta, és ezt mondta nekik: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá.” (1Móz 1,28) Ez a teremtés rendje, amelyet a biológia tudománya is vitathatatlanul alátámaszt, és ennek köszönhető, hogy ma már majd’ nyolcmilliárdnyian élünk a Földön. Aki támadja ezt a rendet – ezen belül a férfi-nő közötti házasságot, a családot, amelyben az anya nő, az apa férfi, és a gyermekek családi nevelését –, az az élet ellen követ el bűnt, és „a bűn zsoldja a halál”.

Valóban nincs hová hátrálnunk. Követnünk kell Péter és János apostol példáját, akik a jeruzsálemi főtanács parancsának és fenyegetésének ellenállva kitartottak Jézus Krisztus mellett, mondván: „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

A Nincs hová hátrálnunk (1.) a 23. számunkban olvasható