A szabadság fogalma elvont fogalom, absztrakció, így önmagában üres. Ezért vagyunk vele úgy, hogy miközben a mibenléte magától értetődőnek tűnik, addig ha konkrét tartalommal kell megtölteni, váratlan bonyodalmakba ütközünk. Úgy vagyunk a szabadság fogalmával is, mint ahogyan Augustinus fogalmazott az időről: ha senki sem kérdezi, tudjuk, ha meg kell magyarázni, nem tudjuk.

A szabadság fogalma is akkor kap értelmet, ha értelmezve van, vagyis ha konkrét tartalommal telítődik meg. Ezért aztán nem kell csodálkozni azon, hogy míg maga a szabadság eszméje örök, addig az ember története a szabadságértelmezések sokaságát vonultatja fel.

A keresztyén szabadságfogalom azért problematikus, mert a lényegét illetően nem illeszthető a történelmi szabadságkísérletek szakadatlan sorába. Eszkatológikus dimenziója van.