Te előbb szerettél engem, mielőtt én szerethettem volna bárkit is.Te előbb megtettél értem mindent, mielőtt én kérhettem volna Tőled bármit is. Te előbb győzted le a halált annál, mint hogy én félni kezdtem volna attól. Uram, semmit sem tettem mindezért, mégis minden készen állt már arra, hogy életem kiteljesedve, boldogan telhessen. Térdre kényszerített ez a felismerés és összetört. Ki vagyok én, hogy valaki előre így szeressen? Ki vagyok én, hogy valaki előre ajtót nyisson nekem a világra? Ki vagyok én, hogy valaki értem áldozza magát? De leginkább azt köszönöm, hogy mindez nem rólam szól, hanem Rólad, mert úgy szeretted ezt a világot…

Ámen.