Hozzám forduló szereteted lelkemet csöndesen szólongató békéjével ülök a hajnali kertben, és hálával veszem sorra a mögöttem lévő éveket. Furcsa számvetés ez, Uram, Istenem! Hiszen minden nagy, életemet keretbe és irányba fordító esemény mögött téged látlak, az örömök mögött a te kezed nyomát veszem észre, és a nehézségek, fájdalmas emlékezések kapcsán is csak nálad vagyok a végére. Olyan csodás függőség ez, olyan lényemet tőled és általad átszőtt lét, melyről már nem is tudok nélküled gondolkodni! Már nem tudom hova tenni azokat az éveket, míg nélküled éltem. Köszönöm, hogy te akkor is velem voltál, mikor még nem tudtam rólad, akkor is formált alkotó kezed! Köszönöm, hogy már ismerhetlek, Uram, és hogy most, ebben a hajnali kertben is, neked adhatok hálát! Ámen.