Köszönöm, Uram, hogy amikor a hegyek mégsem akarnak a tengerbe ugrani szavamra, amikor a mustármagnyi hit is elérhetetlen cél számomra, te akkor vagy a legközelebb hozzám! Amikor Péterrel együtt csak tagadásra telik tőlem, amikor Jézust akarok kiáltani, de csak Barabbás jön ki a számon, te nem tárod szét tehetetlenül, lesajnálóan a kezed! Amikor titkaim ólomsúlyként húzzák le a szívemet, és nem tudok jobbat, csak kerülni pillantásod, te akkor sem fenyegetsz feltartott mutatóujjal, csak vársz rám. Köszönöm, hogy te nem távolodsz el tőlem, messze kerülni tőled csak saját döntésből lehet! Uram, nincs már bennem vak remény, tudom, hogy nélküled csak bolyongok e pár évtizedben! Veled akarok élni, téged mindig tisztán látni, erősíts, szentelj meg ebben, kérlek!

Ámen!