„Mindig találunk segítségre szorulót”

Előfizetek

Verőfényes napsütésben érkezünk meg a debreceni Kőszikla Alapítvány Otthonába. Az udvaron ízletes fehér szőlőt termő lugas ad árnyékot, takaros, virágos kiskert vidámítja a szemet. A ház őrzője, Manó kutya gyanakodva méreget minket egészen addig, amíg Szanyi Judit, az épület gondnoka kedves köszöntés után be nem kísér a családi házba, ahol rendhagyó família éli mindennapjait: gyógykezelésre szoruló határon túli magyarok és őket kísérő családtagjaik laknak itt, akik gyógyulásának egyetlen esélye a Kőszikla Alapítvány által nyújtott támogatás.

– Nekem soha életemben eszembe nem jutott volna ezt csinálni. Tiszta szívvel állítom, hogy Istennek volt elképzelése, terve ezekkel az emberekkel, és ha én nem mondtam volna igent a hívására, talált volna rá másvalakit: ez a munka biztosan ment volna – állítja cseppet sem könnyű tevékenységéről a ház egyik alapítója, mindennapi ügyes-bajos dolgainak intézője, szíve-lelke, Győri Józsefné. Katika néninek – így szólítják a lakók – mindenkihez van kedves szava, egy-kettőre lelket önt a megfáradó, elbátortalanodó pártfogoltjaiba. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik.

A Kőszikla Alapítvány Otthonának lakói ugyanis gyakran igen súlyos, életveszélyes betegséggel küzdenek, és a szervezet létezésének elmúlt harminckét esztendejében rengetegen megfordultak e falak között. A kapcsolattartás, a betegek fogadása, a megfelelő szakember megtalálása számukra és a gyógykezelés finanszírozása pedig a Győri házaspár munkájával valósul meg nap mint nap.

Fotó: Zelenka Attila

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!