Dajka Sándorné
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Dajka Sándornét.
Több mint húsz éve a Vámospércsi Református Egyházközség presbitere. Hiszi és vallja, hogy az élet minden területén az Istennek kell az első helyen állnia.
Gyermekkorában vagy csak később alakult ki a kapcsolata Istennel, az egyházzal, a gyülekezettel?
Gyermekkoromtól kezdve jártam templomba. Apai nagyszüleim baptisták voltak, jártunk oda is, meg ide, a református gyülekezetbe is. Anyai nagymamám 1970 körül csatlakozott a református közösséghez, attól kezdve ő mindig részt vett a gyülekezet életében, én elsősorban inkább ünnepekkor tartottam vele. Az én életemben 1996 volt az a fordulópont, amely közelebb hozott a gyülekezethez, azóta járok rendszeresen templomba.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!