Mindannyiunknak vannak elképzeléseink az új esztendőre nézve. Mindannyian készítünk terveket, és közben reménykedünk abban, hogy ez az esztendő jobban alakul majd, mint az előző. Sokan így is fejezték ki reménységüket, hogy „boldogabb új esztendőt” kívántak. Ebben a kívánságban benne volt az a tény, hogy ez az elmúlt esztendő a világjárvány miatt is sok bajt, nyomorúságot hozott.

Mindannyiunknak hiányzott a baráti, testvéri találkozás, egy-egy kézfogás, ölelés, hiányoztak a közös ünnepek, a templomi alkalmak, és még sorolhatnám. Ahhoz viszonyítva ez még nem is volt olyan súlyos, mint azoknak a nyomorúsága, akik elveszítették a munkájukat, vagy az, hogy sok idős testvérünktől búcsút kellett vennünk. Sokakban megfogalmazódott a reménység, hogy ennél már csak jobb jöhet ebben a már nem is annyira új esztendőben.