Jázon apja, Séál általában a két bátyjával meg a sógorával együtt őrizte a nyájat. Ismerte hát a pásztorokat Jázon kicsi gyerekkorától fogva, hiszen a nagybátyjai voltak. Főleg Hebiált, anyja öccsét kedvelte, akinek mindig valami turpisságon járt az esze. Simeont és Ohadot is ismerte jól, csodálta erejüket és ügyességüket, de ők közel sem voltak olyan jókedvűek, mint Hebiál. Most is egész este csak morgolódtak, hogy a császár felforgatja egész Júdeát, még Galileából is csődül a nép, mintha valami ünnep volna.

– Szégyen, ami itt folyik, szégyen! – morogta Simeon, miközben rakott a tűzre, hogy ki ne aludjon éjszakára. – Megcsúfolja a népünket Augustus. Mert tudod, mire megy ki ez az összeírás? Ugye, tudod? – kérdezte Hebiált.

– Persze, hogy tudom – nevetett a pásztorlegény –, újabb adót akar kivetni a császár. Erre megy ki mindig minden!

– Te csak ne nevess! – intette le Hebiált Simeon. – Nincs mit nevetni ezen. Igaz izraelita nem fizethet adót a császárnak.

– Miért ne fizethetne? – kérdezett vissza nevetve Hebiál, és még mondani akart valamit, de Simeon és Ohad azonnal letorkolták:

– Mert nem vagyunk a császár rabszolgái! Azért! – kezdte Simeon.

– Nem tartozunk neki semmivel – tromfolt rá Ohad is. – Isten a mi egyetlen vezetőnk. Ő vezet minket győzelemre.

– De ki ellen akartok ti győzni? – nevetett megint Hebiál. – A rómaiak ellen? Akkor bolondok vagytok, mondhatom.

– Nem mi fogunk győzni – heveskedett Simeon –, hanem Isten. Elküldi majd a Messiást, aki győzelemre vezet minket.

– És elzavarja a rómaiakat? Vagy visszavonja az adót? – kérdezte gúnyosan Hebiál. De választ nem kapott, mert Simeon azonnal rávetette magát. Eszelős dühében már a kése után nyúlt, amikor Jázon apja közéjük vetette magát. Erősen fújtatott a két férfi, de Séál lehiggasztotta őket.

– Nehogy már a Messiás miatt vesszetek össze!

– Nem miatta – vágott vissza Ohad. – A rómaiak miatt!

– Jó, jó, a rómaiak… – próbálta csitítani őket Séál. – Tényleg kényelmetlen ez az összeírás. Felbolydult az ország. De akkor is. Nem kéne emiatt vérre menni. Hiszen mind tudjuk, mit mondott Ézsaiás a Messiás országáról…

Simeon és Ohad kicsit összébb húzta magát, és Jázon nagyon jól tudta, hogy miért. Mert Ézsaiás szerint a Messiás békességet hoz majd a földre. Amikor eljön az uralma, a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.

– Megszületik a gyermek, meglátjátok – biztatta rokonait Séál. – Nem kell sokáig várnotok.

– És nem is akárhol születik meg – vigyorodott el Hebiál –, hanem a mi kis városunkban, Betlehemben.

Jázon elmosolyodott. Azért csak van valami haszna Betuél okításának, mert szinte azonnal eszébe jutottak Mikeás próféta szavai: te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.

– Ámen – suttogta magában a fiú. – Úgy legyen. Persze jó lenne, ha az a kisgyermek minél hamarabb megszületne – gondolta Jázon. – Mert a békesség nagyon elkélne az emberek között.