Hegyen épült gyülekezet

Előfizetek

Az autóból kiszállva legelőször az tűnik fel, hogy milyen friss itt a levegő. A település csendes – amit más talán az elvándorlás keserű hozadékának tart, azt az állandó zajhoz szokott, nagyvárosból érkező lélek igazi felüdülésnek érzi. A fák lombja többnyire még zöld, de távolabb a domboldal már tarka színekben játszik. Erdőbényén, Tokalj-hegyalja egyik legrégebbi településén járunk. A község a Mulató-hegy köré épült, a helyi református parókia kertje is erősen lankás. Itt telente – ha épp van hó – a hittanosok szánkóznak, most viszont még az almafáké, a méheké, no meg a krizantémoké a főszerep.

Már a parókia udvarára lépve elámulunk a rendezett, sok virággal tarkított udvaron, ám az igazi meglepetés néhány lépéssel beljebb vár: szépen gondozott, hatalmas növényekkel teli terasz fogadja az érkezőket. Több méter magas fikusz, tömött virágú hibiszkuszok, színes muskátlik és sok egyéb szépség vidámítja a szemet és a lelket. A nyárutói vakációjukat töltő szobanövényeket a közösség lelkipásztora, Tóbiás Zoltán gondozza, aki a zöld barátok mellett az embereket is igen kedveli.

– Szeretem az embereket a maguk pozitív sajátosságaival és gyengeségeivel együtt, hiszen ők az Isten gyermekei. Elvinni hozzájuk azt a jó hírt, amely engem is éltet – ez lendületet ad a mindennapokhoz. Ezt szívesen teszem.

Tóbiás Zoltán azt mondja, ami az embereknek lehetetlen az Istennek lehetséges, így nem tesz le a templom megtöltéséről, az emberek hívogatásáról – a lelkész mellett Selymes Lászlóné Balogh Ágota presbiter Fotó: Todoroff Lázár

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!