Urunk, te, aki a tenger mélyén élő halakat is színes pikkelyekkel borítottad, és gyönyörködsz az őszi falevelek millió meleg árnyalatában! Te, aki kicsipkézted a hegygerincet, és műalkotásként fested elénk a naplementét, figyelj most egyszerű szavainkra! Bár szólhatnánk hozzád a leggyönyörűbb mondatokkal, kiművelt, kimunkált nyelvi szófordulatokkal, briliáns gondolatfüzérekkel, mert az illene hozzád: mindenből a legszebb, a hibátlan! De csak egyszerű szavak, lecsupaszított gondolattöredékek tolulnak most a szánkra: egészséget küldj, kérünk, és meleg otthont, vidáman emlékező szívet! Épp elég ételt, simogatást, tartalmasan telő időt, áldássá formálódó napokat! Megelégedést sokat, és csendesen, hálásan eléd boruló, egyszerűségében gyönyörű életet!

Ámen!