Intenzív olvasmányaim közé tartoznak nemcsak a bibliai, hanem a Márai Sándor „prózai epigrammáit” tartalmazó könyvek is. Intenzív, hiszen gyakran veszem elő ugyanazt a könyvet, a szent és a profán olvasmányokat. Mint a kevés könyvű világban cselekedték ezt a Szentírás mellett az imádságoskönyvekkel vagy a kalendáriumokkal. Van mellettük még több ezer a polcokon, mert mindegyiket megkívántam egy pillanatban – ahogy Somlyó György is írta a könyveihez való viszonyáról –; sokat csak futtában lapoztam föl, sokat még úgy sem. Ám ha megüresedik bennem egy gondolatnyi hely, mégis a fönti kettőhöz fordulok. Néha csak véletlenszerűen, máskor határozott céllal. Támpontot keresve, biztatást, megerősítést, vagy csak időzni akarok a sorok között. Nem pusztán a szöveg, hanem a felismerés öröméért.