... dolog tévtanokat hirdetőkkel vitázni, belebonyolódni véget nem érő szócsatározásokba. Sok energiát fölemészt, és nem vezet sehova, sőt, elbizonytalaníthat gyönge hitű vagy gyönge jellemű embereket. Az apostol inti Timóteust és gyülekezetét, hogy jól készüljenek fel a keresztyénnek látszó téveszmék hirdetőinek támadására.

Nemcsak a keresztyénüldözés kívülről jövő veszélye árthat az egészséges hívő életnek, hanem az alattomosabb, belülről bomlasztó, vallásos deformálódás. Jézus Krisztus nevére hivatkozva más evangéliumot hirdetnek (például tiltják a házasságot, bizonyos ételeket, azt állítják, hogy a föltámadás már megtörtént stb.). Belopakodnak és megosztják a gyülekezet közösségét mindenféle szentségtörő tanítással. „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (2Tim 2,16–17)

Ma is vannak, akik szeretnek úgy okoskodni, hogy megnyilatkozásuk (kinyilatkoztatásuk) messzire eltereli a figyelmet az Igéről. Saját felismeréseikkel vitára ingerelnek, ami kifejezett veszekedésbe és háborgásba csaphat át. Néha saját magukról beszélnek és a maguk alkotta filozófiájukról, máskor kritika nélkül átvett idegen, szektás szellemiséget hoznak be és képviselnek tudatlanul. Sok türelem kell ahhoz, hogy szelíden leállítsuk a hibás nézeteket vallót, és helyes mederbe tereljük vissza a beszélgetést. Erősen próbára teszik önfegyelmünket és szeretetünket.

Ott kezdődik a nagyobb baj, ha nemcsak üres fecsegés, hanem rivalizáló, erőszakos, hatalmaskodó és önjelölt próféták akarják magukhoz ragadni a szót, elvéve mások elől a tiszta bizonyságtétel lehetőségét. Kijelentő módban mindenkit megvetően elítélnek, aki nem osztja nézeteiket. Ezek a jelenségek belülről bomlasztanak. Vitázni szabad, okosan és érvekkel alátámasztva, megadva egymásnak a tiszteletet. De legtöbbször nem érvek ütköztetése történik, mint a klasszikus hitvitákban, hanem érzelmek és indulatok csapnak össze. Az indulatokkal pedig könnyen saját színvonalunk alá süllyedünk.

Az önvédelem is harc, ezt meg kell tanulnunk, hogy Isten gyermekeinek méltóságát megőrizzük. Felelősek vagyunk megvédeni magunkat és a ránk bízottakat. Gyakran nincs más mód, mint kitérni a provokáló szavak elől.

Az értelmes dialógus a más hiten lévőkkel és az ökumenikus találkozások más felekezetű keresztyénekkel viszont építheti hitünket. Az ilyen konferenciák szélesebbre tárják látásunkat. Nem megsebezzük, nem megítéljük egymást, hanem tisztelettel és kíváncsian kérdezzük.