Imádkozzunk!
(Zof 3,17)
Velem vagy,
Istenem, Uram!
Erőd végtelen,
s tudom,
hogy mindig
megsegítesz!
Új életre hív,
hogy te tudsz
örülni nekem!
Ujjongok veled
boldogan, amikor
kegyelmet hirdetsz!
Ámen.
(Zof 3,17)
Velem vagy,
Istenem, Uram!
Erőd végtelen,
s tudom,
hogy mindig
megsegítesz!
Új életre hív,
hogy te tudsz
örülni nekem!
Ujjongok veled
boldogan, amikor
kegyelmet hirdetsz!
Ámen.
Nem tudjuk megváltani magunkat. Ennek tehetetlenségében vergődünk. Isten vált meg minket, önmagát adja, kiszabadít a kilátástalan küzdelmeinkből, amelyeket önmagunkkal és egymással vívunk. A teremtő Isten jött közel értünk. Ebben a reménységben érdemes megvizsgálni, hogy mégis többet tehetünk magunkért és egymásért, mint amit eddig, ha csak panaszkodtunk és sajnáltuk magunkat.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.