A vendégeket – közel százhetven érdeklődőt – Fekete Károly püspök köszöntötte, kitérve a szerzőpáros méltatására, kiemelve, mindig örömteli látni, ahogyan a Debreceni Református Kollégium egykori diákjait az intézmény szellemisége megragadja, nem ereszti, és szeretnének visszaadni valamit abból az ajándékból, amelynek egykor részesei lehettek. A drámával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Debrecen „aranybetűs korszaka” sem volt felhőtlen, az élet áldozathozatal nélkül nem járható, e nélkül sem egyéni, sem közösségi szinten nincs áldás. A valóság és a mindennapok elől elmenekülni pedig nem érdemes. Beszédében emlékeztette a hallgatóságot a darab egyik aktuális és nagy igazságára, miszerint építeni a jövőt az áldozatok árán vállalt hit által lehet.