Adventben

Van úgy, Urunk, hogy valahogy jobban fájnak a mindennapok. Szemünkkel a hiányokat látjuk, szívünkkel a veszteségeket érezzük, és ordít bennünk a kétségbeesés az idő mulandóságát és saját esendőségünket látva. Van, hogy nem tudunk őszinte örömmel tekinteni a jövőbe, reménytelennek látjuk a holnapot, összevisszának a világ eseményeit. Bocsásd meg nekünk, ha a benned való bizalmunk is meginog, ha gondolkodásunkba befurakodik a félelem és az aggodalom, és téged kezdünk okolni a minket ért nehézségekért! Várjuk jöttödet, Urunk! Az adventi elcsöndesedésben szeretnénk, ha szívünk kétségbeesésének hangjai is elcsitulnának. És megláthatnánk téged, az értünk is született Istent, aki hitet, reményt és szeretetet hozott erre a földre.

Ámen.