Isten szabadítása nem javítgat, tiszta lapot ad
– Azért él az ember úgy, mint hal a szatyorban, mert nem a helyén van. Azért vergődsz, azért kínlódsz, mert nem az Isten világosságában élsz. Bujkálsz a sötétben, csinálod a dolgaidat, és csodálkozol, hogy nem megy semmi. – Bóka Laci és Ica még szeptemberben, az Iszákosmentő Misszió visszaemlékező találkozóján beszélték el nekünk, hogyan jutottak el a mélypontra az alkoholizmusban, és Isten hogyan szabadította meg őket. Az Alagi téri csoportalkalmakat vezető házaspár olyan természetességgel és közvetlenséggel adta át, ami velük történt, mintha csak szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel beszélgettünk volna egy asztalnál. Ezért is hagytuk meg az interjúban a rendhagyó, tegeződős formát.
Hogyan kerültetek kapcsolatba az Iszákosmentő Misszióval?
Ica: Elkezdem én, ahogy nekem fölépül, mert azt szoktam elmondani, hogyan omlott össze az életem, mint a kártyavár, és hogyan dolgozott velem az Isten. Én nagyon békétlen, Isten nélküli családba születtem, két édestestvér közé. A háború után anyám nem tudta hova tenni magát a nővéremmel, összejött apukámmal, megszülettem én, aztán anyám férje visszatért a fogságból. Nagyon szegények voltunk, és örökké cirkuszok zajlottak. Én ezért nagyon korán elhatároztam, hogy majd én. Majd ha férjhez megyek, ott lesz minden. És ahogy betöltöttem a tizennyolc évemet, azonnal férjhez mentem.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!