Ahogy mondani szokás, advent a várakozás ideje. Ez így elég általánosan, mondhatni, közhelyesen hangzik, hiszen kétségtelen, hogy az évnek ezt az időszakát szinte „húzza” a karácsonyi készülődés, amelyet ráadásul még tovább fokoznak haszonszerző üzleti érdekeltségek. De az vitathatatlan, hogy az adventi heteknek sajátos hangulata van, amely áthatja szinte mindenkinek az életét, s amelynek az alapmotívuma a készülődés, a várakozás az ünnepre.

Általános vonzereje vélhetően abban van, hogy ebben a néhány hétben mintegy szimbolikusan összesűrűsödik az emberi életen végigvonuló alapmotívum: a várakozás. Nyitottság a jövő felé, minthogy a jelent legtöbbször beárnyékolja valamiféle befejezetlenség-érzet. A remélt jövőnek mindig az a szerepe, hogy képzeletben beteljesít. Innen van az, hogy az adventi időszak varázsa mindenkit megérint, hiszen ki ne értené, hogy az élet voltaképpen folyamatos várakozás valamiféle teljességre.