Két őzike szaladt át előttünk a nagycsere-halápi erdőben egy november végi borús, esőfelhős napon. Fürgén szökkentek, majd az út túloldaláról érdeklődve szemléltek bennünket. Vendégek voltunk azon a napon az erdő mélyén, ahová Iszlai Gergellyel, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) debreceni irodájának operatív vezetőjével, Jenei Zoltán nagycsere-halápi lelkipásztorral, a tanyagondnokság vezetőjével és két munkatárssal adományokat és élelmiszercsomagot vittünk oda, ahol nagy szükség van rá.

A kacskaringós, erdei földutat és elágazásait az itt élők vagy munkálkodók jól ismerik, másnak könnyű eltévedni. Csak úgy dobált minket az MRSZ kisbusza. Van, ahol több száz méterre lakik a legközelebbi szomszéd. Van, ahol nincs bekötve se víz, se gáz. Van, aki már 1957 óta él a tanyavilágban.

Nagycsere és Haláp közigazgatásilag Debrecen városához tartozik, több mint ezer ember él a térségben. A Tiszántúl egyik legnagyobb tanyavilága volt itt régen: utunk során elhaladunk a Halápi Csárda mellett, ahol valaha Rózsa Sándor mulatott. Ma már elhagyatottan áll, a múlt egy darabja.