Egyszer egy kisebb társaságban arról beszélgettek, hogy mi jellemzi az embert. Az élénk eszmecserét két fogalom uralta: a beszéd és a munka, mert csak az ember tudja megértetni magát beszéd által, és képes munkálkodni, sőt alkotni is.

Amikor mindenki elmondta a témához fűződő gondolatait, a társaság egyik tagja még egy szót fűzött az elhangzottakhoz: felelősség. Pál apostol is erre a fogalomra mutat rá a címben idézett szavak által (Gal 6,2). Miközben a hit által való megigazulást hangsúlyozza, annak a mindennapokban megmutatkozó gyakorlati fontosságára, azaz egymás terheinek hordozására is felhívja a figyelmet.

Ezekben a napokban számunkra különösen is hangsúlyos ez az igei üzenet, mert minél tovább tart a bizonytalanság, annál inkább nő a feszültség. Ennek következménye, hogy egyre jobban foglalkoztat önmagunk sorsa. A megpróbáltatások, nehézségek azonban arra is figyelmeztetnek, hogy közösségben, az egymásra utaltság tudatában könnyebb elviselni a terhet.