Eddig is a te kezedben voltunk, Urunk, ugyan miért lenne ez másképpen ezután? Már pusztán ez a felismerés új keretet szab az életünknek. Ami eddig szűk keret volt, az most kitágul. Másoknak kiszolgáltatott, félelemmel, aggódással terhelt tudatunk felszabadul, tágas térre jut lelkünk! Szemeink már nemcsak a jelenvalót látják, hanem téged is, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy! Egyszerre megtelik életünk friss levegővel, az életet már nem csak a halálig hisszük, örökkévaló perspektívánk van. Urunk, így élünk ebben az adventben is, az ünnepet valójában már várni sem kell, mert ünnep így számunkra minden új nap. Elcsendesítjük lelkünket, imádságban hordozzuk népünket, családjainkat, egyházadat. Köszönjük, mindenható Úr, hogy jelenlétedben élhetünk!

Ámen!