1978 karácsonyán F. Nagy Angéle A család szakácskönyve című, mindmáig klasszikus remekében találtam rá a közismert vaníliás koszorú receptjére: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin (inkább: vaj!), 25 dkg cukor, 3-4 tojássárgája, 1 csomag vaníliás cukor (jobb a tésztába gyúrt vaníliaaroma!) és reszelt citromhéj. A hozzávalókat összegyúrtam, de – s itt kezdődött a karácsonyi meglepetés – nem a megszokott szív, csillag és kör formákat vágtam ki a tésztából, hanem valami egészen mást.

A szeretet szárnyakat adott nekem, méghozzá: katicaszárnyakat. A nagyobbacska kerek szaggató adta ki a katica testét, a kicsi a fejét, a pöttyöket én rajzoltam kiskéssel kedvenc bogarunk testére, a hat láb és a csápok is a kiskés jóvoltából kerültek a helyükre – és ugyanebből a tésztából aztán pöttyös gombákat is készítettem. Most, amikor már a második karácsonyt éljük meg szorongások, szorongattatások árnyékában, mindenkinek (a konyha körüli tehetséggel megáldott férfiaknak is!) szívből ajánlom, gyűjtsön erőt, örömet, energiát Jézus születéséből, s szerezzen sok, apró örömet szeretteinek saját készítésű, egészséges és játékos külsejű finomságokkal.