Lackfi János jelezte, örült a felkérésnek, habár rengeteg a munkája, így úgy érezte, nem volt észszerű elvállalnia.

– Viszont rendkívül vonzott a rám szabott feladat, úgy éreztem, van mit mondanom az advent, a várakozás kapcsán. Hiszen tiszta képtelenség várni Istenre, aki itt van velünk minden nap minden percében! Valahogy mégis azt szeretné évről évre, ha mind jobban fellobbanna bennünk az vágyakozás rá, ahogy egy gyümölcsnek is érnie kell, napról napra, alig észrevehetően. Épp ilyen fontos szempont volt, hogy egyre sürgetőbben hallani mindenfelől: Jézus az egységre hív bennünket. Isten nem poligám, nem háreme van, hanem egyetlen menyasszonya. Aki mi vagyunk. Vagyis öröm, ha tudunk felekezeteken innen és túl egységben imádkozni.