Karácsony ünnepétől olvassuk Máté evangéliumát, amely Jézus Krisztus származásának bemutatásával kezdődik. A nemzetségtáblázatok az egész Szentírásban, eltérő történelmi korokban rendkívül jelentős szerepet játszottak és játszanak: egyrészről történelmi korszakokat, nemzedékeket kapcsolnak össze, bemutatják a teremtő Isten ígéreteinek teljesülését, folytonos gondviselését, amit az első ember, Ádám leszármazottainak egyaránt megad.

Másrészről tanúskodva igazolják az Isten népéhez való tartozást és az Isten által adott örökségre való jogosultságot. A nemzetségtáblázatok száraz felsorolásnak tűnnek a mai bibliaolvasó számára, de ne feledjük, „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg” (Róm 15,4).

A mátéi nemzetségtáblázat ünnepélyesen vezeti be Jézus Krisztus születéstörténetét és az egész evangéliumot. Felvázolja az ígéretek teljesülésére váró nemzedékek egymás után következő láncolatát, amely Isten Fiában, Jézus Krisztusban ér célt. A nagy ígérethordozó elődök, példaképek mintegy feliratként kiemelve határozzák meg a mondanivalót: „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve” (Mt 1,1).

A „Dávid” héber szó betűinek számösszege tizennégy. Ábrahámtól Krisztusig összesen háromszor tizennégy nemzedék (Mt 1,17) várta a Messiás eljövetelét, az ígéretek teljesülését: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs 11,1). Isainak, azaz Jessének szép vesszeje született meg, aki „Dávid királynak magzatja” (RÉ21 445,1). Krisztus a valóságos történelmi időben érkezett hozzánk, a valóságos Isten valóságos emberré lett. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal 4,4–5).