R. S. Thomas, akit sokszor neveztek a Deus absconditus, vagyis „a rejtőzködő Isten” költőjének, világéletében irtózott mindattól, ami felületes, édeskés vagy épp túl látványos, így az anyagias karácsonyszemlélettől is. Az imént említett magyar nyelvű versválogatásban több olyan költeményt magyarítottam, amely a karácsony témáját a megszokottól eltérően, de végtelen, féltő szeretettel közelíti meg. A Hegyi karácsony olyan úrvacsoravételre hív meg bennünket, amelyen walesi földművesek vették magukhoz a kenyeret és a bort, „és kiéhezett szívük / kevés időre meghallotta a szeretet szavát”. Az elveszett karácsony ennél sokkal tragikusabb költemény: együtt van itt a három király, a betlehemi csillag, a jászol, három bandukoló fa, de Heródes (a karácsony megrontóinak örök jelképe!) kilopta a jászolból a gyermeket.