Szakadó esőben érkezünk meg a Mecsek déli lábánál fekvő Kozármislenybe advent második vasárnapján. Toronyiránt haladunk, a tavaly 15. évét töltő református templom tornya még ilyen időben is messziről látszik. Szinte egyszerre érünk a nemrég bekerített parókiaudvarra a gyülekezet istentiszteletre igyekvő tagjaival, akik közül többen már a kapuban felteszik maszkjukat. Így teszünk mi is, első a biztonság.

Bent a templomban már ég a második gyertya is az adventi koszorún, az orgona előtt három cselló és egy kottaállvány árulkodik arról, hogy nem „sima” istentiszteletre érkeztünk. A koronavírus-járvány negyedik hulláma ellenére sokan gondolták úgy, hogy igehallgatásra szánják a vasárnap délelőttjüket, a székeken és a karzatokon több mint ötvenen foglaltak helyet, ami a gyülekezet létszámának közel negyede. A jelenlévők között sok a fiatal felnőtt és a középkorú, de az idősebb korosztály tagjai is képviseltetik magukat. Az istentisztelet első felén még a gyerekek is részt vesznek, ők csak később vonulnak át a gyülekezeti teremben tartott gyermek-istentiszteletre.