Egy pohár öröm elvitelre
Védett, biztonságos hely szeretnének lenni az úton levők életében – Ancsi és Ricsi, az Ösvény projekt megálmodói egy tálca sütemény és néhány csésze eszpresszó mellett beszéltek vendégszeretetről, úton létről, hitről, és persze a közös szenvedélyről: sütiről, kávéról. Egy kávézótulajdonos házaspár története által igyekszünk bemutatni, mitől édes és mitől keserű néha az élet.
Faluközpont, friss levegő, plébániakert, cseresznyefa. Szívesen lépnénk be a tarcali Ösvény kávézóba, most mégis csupán képzeletben tesszük meg. Berényi Richárd egy nyolcadik kerületi kávépörkölő előterében fogad bennünket. Persze, innen sem hiányzik a kávégép, az asztalok és székek, ahogy a szíveslátás sem. Egy életmentő presszó és pohár víz után letelepszünk. Nemrég nyitották a pesti egységet, nincs még nagy forgalom, békésen kezdünk neki a beszélgetésnek. Közben betoppan Berényi-Jerebák Anikó, Ricsi felesége, egy nagy tálca sütivel. Nincs mit tenni, kóstolás következik. Egy ponton bekapcsolom a mikrofont – a beszélgetés vidáman pereg, mint a frissen őrölt fekete, nincs szükség teátrális kezdésre.
ÁLMOK, UTAK – SÜTI, KÁVÉ
Ancsi hétköznapi munkája szerint iskolapszichológus, gyerekkorában ugyan álmodozott saját cukrászdáról, végül szülei kérésére egyetemre ment. Az álom mégsem hagyta magát: az egyik iskolában, ahol dolgozik, felnőtteknek szóló cukrászképzés is folyik. Férje unszolására belevágott: az előttünk illatozó francia sütik ennek köszönhetik kifejezetten rövid életüket.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!