Az emberi terveink és maga az emberi élet a mérhető időhöz kapcsolódik. Mérjük azt, hogy mennyi idő telt el a születésünk óta, a tanulmányaink kezdete óta, a munkába állás vagy a nyugdíjas időszak megkezdésétől. Miközben az idő múlásával elérünk dolgokat, veszteségünk is keletkezik. Ha más nem, fogy az időnk, amit itt, ezen a földön felhasználhatunk. Emberi időszemléletünkben meghatározó, hogy az idő fogy, és vele együtt mi is.

A Bibliában azonban másfajta időszemléletet is látunk. Időpontok beteljesedéséről és az azokhoz kapcsolódó események megvalósulásáról olvasunk. Az idő beteljesedése az, amikor a történelemben is megvalósul, láthatóvá válik Isten terve. Ezt látjuk világ teremtésénél: „a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható” (Zsid 11,3). Szintén így olvasunk Isten emberré válásáról és az ő váltsághaláláról: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve” (Gal 4,4).