Egy kisgyermekkel kezdődött, mégis új korszak nyitánya lett az első karácsony. Az emberiség új korszakba lépett, amelyben az Örökkévaló Isten új lendülettel ismét arról üzent nekünk, ember-gyermekeinek, hogy ő mennyire szeret bennünket. Megváltót, Üdvözítőt küldött számunkra, hogy Jézus Krisztusban közel vonjon bennünket magához, Teremtőnkhöz.

Amikor az Atya megkomponálta ezt a földre érkezést, akkorra már volt benne rutinja. Jött már jó néhányszor dörgő szózatokkal, füstoszloppal és tűzoszloppal, hadjáratok csatazajával, félelmetes természeti jelenségekkel.

Jézus Krisztus földre érkezése: látogatása a naptámadat magasságából. Isten-jelenés és Krisztus-érkezés volt ez egyszerre.

Ott, ahol azelőtt le kellett oldani a sarukat, ahol térdre kellett esni, ahol el kellett takarni az arcot és be kellett fedni a fejet a szent félelemtől és remegéstől (a mysterium tremendumtól), ott most gyermekközelbe lehet menni, ott megszűnnek az érintésvédelmi szabályok, el kell menni egészen Betlehemig, és a kezdeti bátortalanság felengedhet a szívbéli jóság melegében.