Lovak a parókián
Talán az egyetlen magyarországi „lovas lelkész” szolgál a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkzsércen. Ferenc József szórványlelkészi szolgálat után érkezett a festői faluba, s ott rekreációs céllal kezdett lovat tartani a parókia udvarán, de végül missziós feladataik is lettek az állatoknak. A lelkipásztorral a lovak kapcsán beszélgetünk élete legnagyobb élményéről, a parókus lelkészi lét meglepő fordulatairól, és még az öttusa is szóba kerül.
Milyen reakciókat vált ki az emberekből, amikor először bemutatkozik nekik?
Nekem is meg kellett szoknom a nevemet, ez gimnazista korom után már sikerült is. Van előnye, például ha megkérdezi egy portás valahol, hogy hogy hívnak,rögtön van miről beszélgetni. Volt néha hátránya is.
Elmondja?
Sok évvel ezelőtt az egyik barátommal Zorán-koncerten voltunk, ott bemutatkoztunk két lánynak, akikkel az előadás alatt szemeztünk. Először a barátom mondta a nevét, utána én. Akkor a lányok kiröhögtek, és faképnél hagytak bennünket azzal, hogy ne hülyítsük őket. Sajnos semmilyen igazolvány nem volt nálam, amivel bizonyíthattam volna, hogy engem tényleg így hívnak. Így jártunk.
Gimnázium után az útja nem a teológiára, hanem a Soproni Egyetemre vezetett, de végül nem lett önből faipari üzemmérnök.
Valóban. Ott fél év alatt letisztázódott bennem, hogy nem az az én utam. Sokat beszélgettem olyanokkal, akik nem egyházi iskolába jártak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!